Leningrad szimfónia
Dimitrij Sosztakovics VII. szimfóniája.
zsüriszám:WDV-SZ01

1. Allegretto 26'23"
2. Moderato (poco allegrettto) 11'25"
3. Adagio 17'26"
4. Allegretto non troppo 15'28"

előadja a:
National Symphony Orchestra,
Misztiszlav Rosztropovics
vezényletével

A DVD különleges kiadvány:
LÁTHATÓ SZIMFÓNIA. Megelevenedik rajta az a város, az a blokád, melyről szól. Korabeli felvételek támasztják alá a művet, ezzel a ma embere számára is átélhetőbb ez a remekmű!

megj.: normal video DVD, összidő kb. 80 perc

A mű komponálását a zeneszerző 1941 júliusában kezdte el. A szimfóniában — mint Sosztakovics mondotta — azokat az eszméket fejezte ki, amelyeket sem a támadók embertelensége, sem az ostromlott városok lakóinak szorongatott helyzete nem ingathatott meg. Sosztakovics — aki soha nem tapasztalt iramban dolgozott a szimfónián — a következő ismertetést adta VII. szimfóniájához: „A legtöbb szimfóniám sírkő. Népünkből túl sokan haltak meg úgy, hogy ismeretlen helyen temették el őket, még a rokonaik sem tudják, hol. Sok barátommal is ez történt. (…) Hol helyezzük el az ő sírkövüket? Csak a zene teheti ezt meg helyettünk. Szívesen írnék minden áldozat emlékére egy művet, ám ez lehetetlen, ezért ajánlom zenémet valamennyinek. Szakadatlanul ezekre az emberekre gondolok, és majdnem minden nagyobb művemben rájuk próbálok emlékeztetni másokat. Számomra nem csupán a német fasizmus visszataszító; valamennyi formája az. Hitler egy bűnöző, ez világos, de ugyanígy Sztálin is az. Örök fájdalmat érzek azokért is, akiket Sztálin parancsára öltek meg. Mindenkiért szenvedek, akit megkínoztak, agyonlőttek, halálra éheztettek. Az első és egyben leghosszabb tétel dramatikus, sőt, mondhatnánk, tragikus karakterű. Békés életünket fenyegető esemény, a háború zavarta meg és mindent a háború törvényeinek kellett alávetnünk. Megpróbáltam kifejezni azt a gondolatot, hogy az ember,
a művészet, irodalom és tudomány a háború ellenére is életre hivatott. Vitába szálltam azzal a felfogással, hogy »ágyúdörgés között hallgatnak a múzsák«. A negyedik tételt győzelmünk kifejezésének szántam. A második és harmadik tétel közvetlen folytatása, azok logikus következménye. A fény diadala a sötétség felett, a bölcsességé az őrület felett, az emelkedett humanizmus győzelme az irtózatos rémuralom felett.
Általában úgy érzem, hogy a Hetedik szimfónia optimista alkotás."
A „Leningrád” szimfónia leningrádi bemutatója a zenetörténet egyik leghátborzongatóbb premierje. Az egyetlen megmaradt zenekar a helyi rádió szimfonikus együttese volt, melyet Karl Eliasberg vezényelt. Ők sem játszottak már egy ideje, ahogy a zenei közvetítések is rég megszűntek már. A bemutatóra összehívott zenekarból csupán 15-en jöttek el, a többiek vagy éhen haltak, vagy a hazájukért harcoltak. Plakátokkal és hirdetésekkel kerestek a játékra alkalmas zenészeket, hogy az együttest a szükséges létszámra egészíthessék ki. Az ostrom miatt a partitúrát éjszaka szállították a városba repülővel, hogy a próbákat megkezdhessék, a zenészeknek pedig külön fejadagokat osztottak, hogy egyáltalán végig bírják játszani a darabot.
A koncert napját 1942. augusztus 9-ére tűzték ki, mivel Hitler eredetileg ezen a napon tervezte megünnepelni a város elestét az Astoria Szállóban. Az előadást egy speciális hadművelet előzte meg, a Govorov Tábornok vezette „szélroham”. A németek állásait gondosan tűz alá vették, 3000 ezer gránát biztosította a koncert idejére a város csendjét. A koncertteremben zajló előadáson az életben maradt értelmiség és a városért harcoló katonák is jelen voltak, hangszórókon pedig az utcákon is közvetítették, gondoskodva róla, hogy a német csapatok is hallják. Németek visszaemlékezése szerint a pszichológiai hadviselés ilyen módja tökéletesen megfélemlítőnek bizonyult.